Hogyan változz (BTS) 1

Sziasztok! Meg is hoztam a második részt. Kellemes olvasást! :)

 

A következő reggelem az átlagosnál is nehezebben indult el. Valahogy nem akartam megszabadulni a kényelmes és meleg ágy védelmétől mégis meg kellett emberelnem magam hisz egy újabb leányzó várt a segítségemre.
Muszáj volt megvizsgálnom a hanganyagját, a videó üzenetét illetve a külön nekem írt levelét. Mindegyik lányhoz volt egy kisebb kérésem. Be kellett számolni mit vártak el tőlem és hogy viszonyultak a kamerák előtti szereplésekhez.

Ezt természetesen csak én olvastam el. Ezáltal meg bírtam tervezni a teljes műsor menetét, sőt még nézelődni is bírtam a környéken, bevizsgálni a boltokat.

- Egy újabb hosszú nap - motyogtam saját magamnak hisz a kibérelt kisházban csak én tartózkodtam. Két hónapot kellett Korea területén eltöltenem és kis segítséget nyújtanom, amit nagyon élveztem. Hivatalosan nem voltam stylist hisz sosem fejeztem be a fő sulit. Tizenkilenc évesen hagytam ott mikor megtalált Don a seggnyalóival karöltve. Azt állították a kisugárzásommal és a stílusommal sokra vihetem. Tehát föltettek egy ajánlatot én pedig éltem vele. És igazuk lett.

Pár hónap alatt otthonom nagy része megismerte a műsort és rengetegen jelentkeztek átalakításra, önbizalom növelésre. Aztán jött az ötlet...

amikor egy lány beállított a céghez és a segítségemet kérte. Pontosabban egy koreai lány. Keresgélni kezdtem és észrevettem mennyire népszerű volt a "Hogyan változz" náluk. Tehát egy gyors nyelvlecke után indultunk is. Na jó nem volt ez ilyen egyszerű hisz rengeteget kellett a nyelvet tanulnom és minden apróságra odafigyelni.

Közben vezettem tovább a műsort, persze sok segítséget kaptam hisz sokak szerint jó volt az ötletem. És hát a legfontosabb, a szülök engedélye, véleménye. Természetesen támogattak csak féltették egy szem lányukat, amit meg is értem. Nagyon jó kapcsolatom volt velük. Határozottan nem a konzervatív szülők csoportjába tartoztak.

Hosszú gondolatok közben lassan elkészültem. Mivel forgatás előtt voltam még jobban odafigyeltem az összeállításomra. Maradtam a saját stílusomnál. Egy szűk sötétkék farmer, krémszínű ing és az elmaradhatatlan kiegészítők. Természetesen a magas sarkút messziről elkerültem és minél kevesebbet kellett használnom annál inkább örültem magamnak. Barna, hullámos hajam egyszerűen kifésültem majd nekiláttam a dolgomnak.

- Szia Bess - szólalt meg a videóban egy fekete szög egyenes hajú, fogszabályzós lány - nagyon köszönöm, hogy engem választottál. Valójában tetszik egy fiú csak nem érzem magam elég szépnek hozzá. Kérlek, segíts rajtam.

Bájos.

Nagyjából ezt mondta el a hangüzenetében illetve írt egy hosszú rajongói levelet.

Hatalmas mosollyal az arcomon indultam el az ideiglenes stúdióba és kapcsolódtam be a tervezési folyamatokba. Mindent teljesen jól elterveztünk majd két kamerással és Sammel indultunk el a lány által megadott címre. Teljes meglepetést szerettem volna ezért a videóban megadott számot hanyagolva indultunk el hozzá. Nem szerettem, mikor előre készülődtek ezért meg szoktam lepni őket egy nappal előbb.

A házhoz érve kipattantunk a kocsiból, összeszedtük a cuccokat és indultunk is a ház felé. Tipikus koreai ház tárult szemünk elé. Nagyon szép volt főleg a barnás falak.

Az ajtóhoz érve elhangzott a szokásos mondat miszerint elkezdődött a felvétel, már csak a lányra volt szükségünk tehát becsöngettem. A kamerások Sammel együtt izgatottan várták az ajtó nyitódását, ami percekkel később meg is történt majd a videóban látott lány kikerekedett szemekkel nézett ránk.

- Úristen! - sírta el magát majd arcát kezeibe temettem. Odamentem hozzá majd jó szorosan megöleltem.

- Itt vagy. Bess te tényleg itt vagy - állapította meg.

- Hát persze, jöttem segíteni neked.

Ennek hatására fölnézett rám és végre elmosolyodott.

- Úgy örülök.

Gyors a kamerák felé fordultam majd a szokásos szövegem végigmondtam és belekezdtem az aznapi adásba.

- Mutatkozz be nekünk - kértem a mellettem álló lányt.

- Sziasztok - kissé meghajolt majd fojtatta – Lee Jina vagyok.

- És ennyi! - ordította el magát Sam olyan hangosan, hogy szinte megijedtem. A szokásos utasítást kaptam, miszerint mennyünk be és beszéljünk meg mindent. Illetve kérte Jinát hogy meséljen el mindent, amit amúgy nem tudott a videóba.

- Szóval? Hogy vagy? - kérdeztem, amikor már ketten voltunk bent a szobájában. A többieket elküldtem.

- Nagyon boldog vagyok - közölte velem zavartan.

- Na, nézzük meg a mostani ruhatárad. Fölkelt majd kinyitotta a szekrények ajtaját utat engedve nekem. Én természetesen azonnal kaptam az alkalmon és bevizsgáltam mindent. Rengeteg sötét színt raktározott be, volt ami már ezer éves darabra hasonlított.

- Ez mi itt? - nevettem el magam majd kiemeltem egy tőle három számmal nagyobb inget.

- Hát az apáé csak szeretem és érted

- Nem apu ruháit kéne elkérned, hanem néha mondjuk a bankkártyáját - mondtam neki. Természetesen mindezt nem komolyan gondoltam.

Nem tanítottam arra senkit, hogy költse el a szülei összes pénzét.

- És a többi miért ekkora?

- Hát majdnem tíz kilót fogytam - kezdett bele - de nem volt szívem kidobni. Szóval gondoltam tuti úgyis fogok még hízni tehát lesznek ruháim.

Fölnézett rám majd mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Oké - kezdtem bele majd visszaültünk az ágyára - és mit vársz tőlem? Mit tegyek?

- Segíts nekem találkozni a szerelmemmel.

- Rendben. Megpróbálok mindent megtenni. És ki a fiú? Mesélj róla.

Az eddiginél is nagyobb mosollyal állt föl, megragadta a kezem és fölrántott engem is. Szuper sebességgel haladtunk át a ruhakupacok között majd megállt a fal mellett és egy képre mutatott.

- Ő az - a fiú, akire mutatott szuper divatos volt. Haja tökéletesen be volt állítva, ami teljesen jól állt neki. A többiekkel körülötte szinte teljesen ugyan ez volt a helyzet. Mindegyik jól nézett ki. - Ő Jungkook a BTS egyik tagja.

Hogyan változz (BTS)

Sziasztok! Igen elég régóta nem írtam ide semmit. Nem volt valami sok időm a nyáron, de teljesen lényegtelen. :)

És most, hogy elkezdődött a suli (pontosan, mikre nem képesek azok a tanórák emberek) van kis szabadidőm. 

Ez egy kisebb bevezető, mindössze 600 szavas lett. De remélem tetszeni fog. 

Kellemes olvasást! :D

 

- És ennyi! - kiáltotta el magát a két hatalmas kamera mellett álló teltebb idomokkal rendelkező, de annál divatosabb és barátságosabb nő. Kócos hatású szőke haját gyors felkötötte és lepattant a hozzá képest talán túl magas székről. Barack színű térdig érő ruháját megigazította, majd nagy mosollyal az arcán közelített felém, míg én hatalmas magabiztossággal álltam és tűrtem a körülöttem legyeskedő stábtagokat, akik bámultak.
- Tökéletes adás volt Bess pont, mint a többi az elmúlt két hétben - dicsért meg a hozzá illő nagy lelkesedéssel Samanta miután megállt előttem.
- Ugyan, Sam. Én csak a dolgomat végzem - közöltem vele ezt az apró tényt talán ezredszerre. Akkor már nem számoltam ugyanis minden műsor közben illetve után elmondta ugyan ezeket.
- Segítek az embereknek - tettem hozzá - azoknak, akiknek szükségük van rám. 

- Ó csajszi - csatlakozott beszélgetésünkhöz a világ talán legidegesítőbb hangja - én annyira, de annyira büszke vagyok rád.
- Mia, de édes vagy - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Nem kedveltem a lányt mégis jó pofiznom kellett, holott ezt nem preferáltam.

Mia a felettesem… vagy inkább annak az embernek, aki fölfedezett, Don lánya volt méghozzá egy tökéletes külsőbe csomagolt szörnyű személyiséggel és állati nagy képpel megáldott kis szörnyeteg. Hosszú, feketére festett haja mindig az aktuális divat szerint volt beállítva. A smink néhol eltúlzott, leginkább a túlságosan kihúzott szemöldöke. Valamint a lehető legrövidebb ruhadarabok takarták - többé kevésbé - testét.

Mikor megszületett külön műsorom társsorozatának ötlete, amit Koreában valósítottam meg azonnal kapott az alkalmon és kijelentette, hogy ő maga is utazik. Méghozzá hatalmas k-pop rajongása végett. Nem kifejezetten izgatott mindaddig, ameddig meg nem szólalt és nem követett, mint egy kutya mondván, hogy én vagyok a sztárpalánta és kötelességem eljuttatni őt kedvenceihez. Konkrétan sosem mondta ki, de minden bizonnyal ez volt a cél.

- Ugyan, ez alap dolog nálam - villantotta ki fogsorát és úgy vigyorgott rám. Állítólag ő kedvelt engem. Roppant izgalmas beszélgetésünk után vidáman átszáguldott a kamerákkal körbekerített szobán, mondhatni nem is foglalkozott a körülötte lévő emberekkel.
- Annyira idegesítő - suttogtam magam elé. Természetesen tervem nem vált be miszerint Sam füle mellett elhalad ez az információ. Csak jót nevetett a tényeken majd továbbállt befejezni a feladatait.

Mindenki nagy rohanásban volt körülöttem. Valaki pakolt, valaki elnevetgélt az őt körülölelő társaságban és olyan is volt, aki csak nézett ki a fejéből mit sem törődve a külvilággal. Valószínűleg még az sem esett le neki, hogy az adásnak csaknem tíz perce vége.

- Izé - érintette meg alkarom egy nálam egy fejjel alacsonyabb lány - beszélhetnénk?
- Ez csak természetes, drágám.
- Én csak... - szólalt meg az előbbinél is bátortalanabbul - szeretnék mindent megköszönni. Nélküled nem lennék ilyen boldog és hát nagyon hálás vagyok neked.
Teljesen meghatottak Kim Min Ji szavai, igaz nem akkor hallottam legelőször ilyet.
- Jaj, gyere ide és ölelj meg - utasítottam az akkor már könnyekkel küszködő lányt, aki teljesítette amit kértem. Gyönyörű, frissen festett haja, ami arcát keresztezte kissé összekócolódott gondolom a sok megpróbáltatás végett. Alacsony termete kislányossá mégis csinossá varázsolta és a ruha, amit én választottam neki szinte teljesen tökéletesen állt neki. 

- Annyira örülök, hogy megismertem egy ilyen csodálatos embert és segíthettem neki visszanyerni az önbizalmát - mondtam neki komolyan -, csodás vagy és ne feledd mit mondtam neked, mit tanítottam. Mindig bízz önmagadban drágám.
- Köszönöm Bess Parker.

Ezzel fogta magát és könnyeit törölgetve kisétált a stúdióból. Büszke voltam magamra. Igen megint az az érzés kerített hatalmába, ami minden adás végén. Átalakítottam egy hihetetlenül varázslatos és szuper személyiséggel megáldott lányt, aki hatalmas önbizalom hiányban szenvedett.

Pontosan. Bess Parker vagyok, stylist, divattanácsadó valamint a "Hogyan változz" amerikai műsor házigazdája.