Üzenet (BTS) 2

Sziasztok! ^^ Mivel kaptam pár üzenetet, kommentet, hogy tetszett az első rész veszem a bátorságot és kiteszem a másodikat. :)
Remélem ez is tetszeni fog, mint az előző. /személy szerint ezt is gyengének érzem/
Kellemes olvasást! 
Ociana

Az első pár üzenetet a lehető legnagyobb zavaromban küldöm el neki miután beleegyezik, hogy megismerhetnénk egymást. Félek, hogy esetleg nem teszik neki az a szarkasztikus stílus, amit minden alkalommal megragadok. Mindenesetre élvezem, hogy vele beszélhetek annyi idő után, még ha épp nem is tudja ki vagyok. 

Legelső üzeneteibe rákérdez mi a nevem, ki vagyok, esetlegesen melyik iskolában tanulok, de nem mondhatom még el neki, amit tiszteletben tart. Ő túl tökéletes és megértő.
Azután jönnek az érdeklődési köreink és nagyon úgy tűnik sok a közös bennünk. Ijesztően sok dolog.
Ez egy hónap munkája.
- Megint álmodozol, Gréti – bökdös meg Maya. A birodalma padlóján ülök és próbálok koncentrálni a mondandójára, de valahogy nem megy.
- Ne haragudj – hajtom le a fejem és elkezdem piszkálgatni a pulcsim ujját.
- Olyan aranyos vagy, nagyon tetszik neked – hallom a hangján, hogy mosolyog – ma csatlakozik hozzánk a tanulásnál valaki, ha nem baj.
- Nem dehogy, kit terveztél be?
- Majd meglátod, addig válaszolj az új üzenetedre – nyomja a kezembe a telefonom. Megengedtem neki, hogy végigolvasson mindent. Nem tudom elégszer megköszönni neki, hogy ezt megteszi értem. Ha ő nem lenne, tényleg csak bámulnám azt az elsős fiút.

Megnyitom a leveleket.

„Mit csinálsz? Annyira unatkozom, a legjobb barátom itt hagyott te pedig nem írsz nekem.” – olvasom el az üzenetet és hatalmas mosolyt produkálok.
„A legjobb barátnőmnél vagyok, tanulunk.” – írom neki vissza. Nem kell sokáig várnom, azonnal jön is a választ.
„Úgy megismernélek, találkoznék veled.” – írja nekem. Levegőt is elfelejtek venni. Szemeim hatalmasra nyitom, és még elolvasom párszor azt a négy szót. 

- Mi a baj? – siet oda hozzám Maya.
- Ilyet még soha nem írt, most mit csináljak?
- Írd neki, hogy majd egyszer találkoztok – néz rém felvont szemöldökkel. megint hülyének néz. Nem tehetek róla, ilyen helyzetben nem bírok normálisan gondolkozni.
Bepötyögöm Jungkooknak a választ majd zsebre vágom a mobilt és elterülök a padlón.

Ezt a tevékenységet sem űzhetem túl sokáig ugyanis megszólal a csengő. Barátnőm szélsebesen szalad le az emeletről és engedi be az újonnan érkezett személyt.
Hatalmas ordítozást és nevetést hallok. Olyan ismerős, de nem tudom archoz kötni.
- Gréti, bemutatom neked Jimint, Jimin ő pedig itt Gréti. A legjobb barátnőm – mutat be egymásnak minket Maya. Már tudom honnan olyan ismerős ez a hang. Az előttem álló fiú az osztálytársunk. Az utóbbi időben barátnőm egyre többet áradozik róla. Emellett Jungkook legjobb barátja. Tehát ezért érzi magát egyedül.
- Jimin! – biccentek felé, amit ő viszonoz.

Elkezdenek Mayával beszélni minden marhaságról és engem figyelmen kívül hagynak. Valójában elcsípek egy mondatot, ami nagyon is érdekel.
- És mizu azzal az elsős sráccal? – kérdezi meg Maya tőle.
- Jungkook? Teljesen meg van bolondulva. Ír neki mostanában egy lány és meg akarja ismerni Őt. Kikészít a gyerek. Mindent elmesélt már róla.

Hatalmas mosoly jelenik meg az arcomon. Hihetetlen. Tényleg meg szeretne ismerni engem.

~~***~~

Újabb hosszadalmas hetek telnek el természetesen sok levél társaságában. Sokkal több dolgot tudok meg róla a tervezettnél. Ennek hatására érzem, hogy talán jobban már nem is lehetnék oda érte. Rendszerességgel kérdez rá a találkozás részre, ami sok fejtörést okoz. Mi van, ha nem így képzel el engem, ha cuki koreai lányra számít. Mondjuk, mint az iskolában minden második lány. 

- Na, mi az kislány? – pattan le hozzám az ebédlőben Jimin.
- Semmi – nézek rá fáradt tekintetekkel.
- Maya? – kérdezi meg. Az utóbbi időben túlságosan is összemelegedett a barátnőmmel. Nem zavar, sőt örülök neki.
- A büfénél, megint ő vesz ebédet – mutatom meg neki.
- És az üzenetek hogy haladnak? – mosolyog rám. Kikerekednek a szemeim. Teljes sokk. Erről nem kéne tudnia.
- Hát erről…
- Maya mondta, kérte, hogy esetleg segítsek neked – világosít föl.
- Ugye neki nem mondtad el?
- Még nem említettem neki. De már teljesen meg van bolondulva. Gréti, ezt két hónapja húzod. Kész van a srác.
- Nem merek vele találkozni oké? – fakadok ki.
- Na és miért nem?
- Mi van, ha nem így képzel el? – kérdésére kérdéssel felelek. Jimin hatalmas nevetésben tör ki.
- Most meg mi bajod? – teszem föl neki a következőt. Válaszolni viszont nem bír rá. Maya visszajött az ebédünkkel. Megöleli Jimint majd leül mellém.

A fiú hatalmas mosollyal az arcán távozik.
- Te elmondtad neki.
- Csak segítséget kértem – világosít föl. Be kell látnom igaza van. Mindent értem tesz. Felé fordulok és megölelem. Mostanában sokszor csinálom ezt. Megköszönöm neki a sok segítséget.
- Találkoznom kell vele– mondom neki.
- Na végre. Erre vártam, megyünk vásárolni, Gréti.

~~***~~

Hosszas beszélgetés után megvan a hely és az időpont ahol találkozunk. Egyre izgatottabb vagyok. Pontosabban az adott naphoz közeledve.
Mayával megvettük a legkézenfekvőbb ruhadarabot. Olyat, ami teljesen tükrözi az egyéniségem. Laza mégis nagyon csinos, barátnőmet idézve.

A nagy nap előtti estén viszont teljesen kétségbe esek. Azon agyalok, mit fogok neki mondani, hogy viselkedjek vagy épp rá merjek-e nézni.

Mondhatni egy percet sem aludtam, ami valljuk be meg is látszik.
Kócos hajjal és karikás szemekkel állok a tükör előtt. Próbálnám rendbe szedni magam az indulásig, de természetesen meg kell valakinek ebben is zavarni. Az illető ráragasztja az ujját a csengőre. Dühösen haladok a bejáratig és föltépem az ajtót.

- Mi van már?
- Hűha, kislány… szarul nézel ki – állapítja meg Jimin azt, amit amúgy is tudok.
- Semmit nem aludtál ugye? – kérdezi Maya.
- Ráhibáztál – erőltetek egy mosolyt az arcomra – mit szeretnétek itt? Ilyenkor?
- Segíteni Gréti – mondják egyszerre.
Hálásan rájuk mosolygok, és beljebb hívom őket.

Kezdetét veszi a hosszas készülődés, amit inkább Maya segítségével végzek nem pedig Jiminével. Ő csak ül és néz ki a fejéből bár nem hibáztatom érte. Biztos szörnyen unalmas lehet, még nekem is az, pedig lány vagyok. 

Tehát megengedem neki, hogy addig használjon azt, amit szeretne, foglalja el magát, ameddig én barátnőm közreműködésével és néhány poénnal elkészültök.
- Állati – mondja nekem Jimin, mikor lassan belépkedek a nappaliba.

Az utolsó pillanatig beszélünk és igazából nincs nagy bátorságom elindulni. De nem maradhatok otthon.

 
~~***~~

Lassú léptekkel haladok a találkozó helyszíne felé. Pontosabban az iskola bejáratához. Az a legkönnyebb megoldás. Mobilom rezgésére figyelek föl. Egy üzenetem jön tőle. Már ott van és csak rám vár. Ez áll benne. 

Erről én is megbizonyosodok. Mikor megérkezek, ott ül a bejárat előtt leszegezett fejjel. Megint a telefonján játszik. Mindig ezt csinálja. Mosolyogva nézek végig rajta. Teljes feketébe burkolózott, de még ez is stílusos. Egy mintás póló, csőnadrág és bakancs. Tökéletes párosítás.

Minél közelebb lépkedek szívem annál inkább fölgyorsul. Úgy érzem, menten kiszakad a helyéről. 

- Jungkook – ejtem ki a nevét a lehető leghalkabban. Ő ijedten fölkapja a fejét. Meglepődöttségest látok szemeiben. Perceknek tűnő másodpercekig csak figyel engem, majd hirtelen föláll és odasétál hozzám. Addigra már hatalmas mosoly terül szét mondhatni vakítóan gyönyörű arcán.
- Már azt hittem el sem jössz – hallom meg a világ legtökéletesebb hangját. Túl sokszor használom ezt a szót, de rá nem lenne igaz más.

Karjait fölemeli, és szorosan magához ölel. Meglepődök, de készségesen megölelem.